Minden szülő életében elkövetkezik az az idő, amikor szükségessé válik, hogy gyermeke felügyeletét, bizonyos időszakokra másra bízza.
Ezt a döntést sokszor nem könnyű meghozni, de minden esetben megkönnyíti az, ha van egy olyan hely, amiben meg tudunk bízni, olyan személy, akivel nyugodt szívvel ott tudjuk hagyni legféltettebb kincsünket, gyermekünket. Ha megvan az alapvető bizalom, ha tudjuk, hogy gyermekünk jó helyen van, tartalmasan telik az ideje, vigyáznak rá és szeretik, és ezen bizalmunkat közvetítjük a gyermekünk felé, akkor ő is tudni fogja, hogy jó helyen van, és gördülékenyebb lesz az elválás menete, a beszoktatás is.
Miután a helyet körültekintően kiválasztottuk, megbeszéltük a részleteket az ott dolgozókkal, nincs más teendőnk, mint hogy felkészüljünk erre az új élethelyzetre.
Sokszor a szülőknek legalább annyira nehéz az elválás - sőt, néha nehezebb - , mint a gyereknek. Ez tejesen érthető, és normális, hiszen nagyon szeretjük őket. Ám ahhoz, hogy a csemeténket is megfelelően fel tudjuk készíteni, fontos, hogy mi már szilárd meggyőződéssel tudjuk, mit akarunk. Legyünk benne biztosak, hogy jó helyre visszük, hogy a lehető legjobbat tesszük. Ha ilyen a hozzáállásunk, akkor ezt közvetítjük gyermekünk felé is. Akkor ő is tudni fogja, hogy "Anya biztos a dolgában, akkor minden rendben, jó helyen vagyok!" Ha azonban nem tudjuk gyermekünket elereszteni, bizonytalankodunk, ezt közvetítjük felé, és ezzel nagyon megnehezítjük a dolgát. Hiába van jó helyen, mégis ezt gondolja:"Anya fél, rossz helyen vagyok, nem érzem magam biztonságban!"
Sokmindennel tudják a szülők segíteni a beszoktatást, de mégis a legfontosabb a lelki ráhangolódás! Ha ezzel megvagyunk, lássuk mivel lehetünk még csöppségünk segítségére.
Minden gyermek szereti a meséket, sőt a mesék világában élnek, és azokon keresztül találnak sokszor problémáikra megoldást, segít a szorongások, feszültségek feloldásában. Ezért hát jót tesz, ha olyan meséket olvasunk nekik, amik az óvodáról, bölcsődéről szólnak, pl.: Fésűs Éva: Pöttömke (Az ezüsthegedű c. kötetben) , de akár saját gyermekkorunkból is mesélhetünk nekik kellemes élményeket, hogy mi mennyire szerettünk oda járni.
Az is nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk róla, hogy miért megy oviba/bölcsibe, hogy sok barátja lesz, mindig történik majd vele valami érdekes, hogy milyen jókat fog játszani a sok-sok érdekes új játékkal, és milyen kedves az a néni, aki vigyázni fog majd rá.
Érdemes többször elsétálni a kiválasztott hely előtt, hogy láthassa az udvaron játszó majdani társait, láthassa a csúszdát, homokozót, egyéb kerti játékokat. Lehet rövid látogatásokat is tenni, ismerkedni a csoporttal, a nevelővel, hagyni, hogy benyomásokat szerezzen, emlékképeket, pozitív élményeket, amiért szívesen jön újra.
A zene is sokat segíthet, érdemes olyan dalocskákat hallgatni, amit gyerekek énekelnek, ezzel is megmutatva, hogy "Te is énekelhetsz majd ilyen jókat a gyerekekkel!". Ha sok gyerekzenét hallgatunk vele otthon (pl.:Gryllust, Kalákát, Kolompost, stb.), azok összekapcsolódnak kellemes élményekkel, jó érzésekkel, és ha az új helyen meghallja ezeket felcsendülni, akkor felidéződnek benne a kellemes hangulatok, és máris komfortosabban fogja magát érezni.
Ha mindezeken az előkészületeken túl vagyunk, a szülő magabiztos, a lurkó már várja, hogy jöhessen, akkor elkezdődik - de úgy is mondhatnám, hogy folytatódik - a beszoktatás.
Hogy a beszoktatás mennyi ideig tart, és hogyan zajlik, az sok mindentől függ, pl., hogy hány éves a kicsi, volt-e már közösségben, de nagyjából két hétig tart. Fontos, hogy ez a későbbiekben sokmindent meghatározó időszak a nevelő, és a szülő kölcsönös együttműködésén apaluljon. Elengedhetetlen, hogy a nevelő a lehető legtöbb információval rendelkezzen a gyerekről, pl.: születés körülményei, mivel nyugtatják meg otthon, ha sír, mik a kedvenc ételei, mit nem szeret, milyen típusú játékokat szeret, hogyan alszik el, van e valami allergiája, stb. Mindez abban nyújt segítséget, hogy a gondozó jobban megértse, mi mozgatja a csöppséget, hogyan segítheti a fejlődését, miként tud vele minél jobb kapcsolatot kiépíteni.
Még egy dolgot meg kell említeni; az elválás menetét. Ez talán az egyik legfontosabb eleme a gördülékeny beilleszkedésnek. A legjobbat akkor tesszük gyermekünknek, ha nagyon rövidre fogjuk a búcsút, és határozottra. Mint már korábban említettem, ez azt sugallja a gyereknek, hogy"Jó helyen vagyok!". Határozottan, de kedvesen mondjuk neki, hogy "Anya/Apa most elmegy a dolgára, addig Te itt játssz egy nagyot! Nemsokára jövök érted! ( Itt általában fontos megjegyezni, hogy pontosan mikor, pl.: ebéd után, vagy alvás után, vagy ebéd előtt, stb. és mindig tartsuk be, amit mondtunk!) Puszi, és határozottan elindulunk. Nem ajánlatos még egyszer visszaintegetni, mégegyszer megölelni, mégegyszer visszalépni, mert azzal elbizonytalanítjuk. (Ha esetleg mégis elkeseredne a kicsi, akkor is tanácsos elindulni, mert akkor a pityergés hamarabb abba marad, könnyen el lehet terelni a figyelmét. Ha viszont többször visszalépünk, annyira megzavarjuk, hogy utána már nagyon nehéz lesz megnyugodnia.) Ezekre az alkalmakra érdemes elhozni kedvenc játékát, vagy valami otthonit, amihez ragaszkodik.
